A kirakodóvásár

Egy szép reggelen anya, apa, nagyi és papi reggeliztek, miközben én, Józsi és a húgom, Jolcsi összeszedtünk pár cuccot, és elmentünk a vásárra, mert nagyon kellett a pénz a mozijegyekre, amely a Másnaposok című filmre szólt. Hogy mi történt azalatt, amíg mi megpróbáltuk eladni az árunkat később a szüleink mesélték el, és én most továbbadom nektek.
            Apa, aki egyébként tanár, elment dolgozni, és hazafele hozott egy csokor virágot anyunak. Anyu azt a bizonyos virágot bele akarta rakni a legszebb vázájába, ami üvegből volt, de nem találta:
- Hol van a vázám? – kérdezte. De senkitől nem kapott választ.
Apa eközben papit kereste, hogy megkérdezze, tudja-e, hol van a gyönyörű kristálya:
- Papi! - kiabálta.
- A szobában vagyok! – válaszolt nagypapa.
- Nem tudod, hogy hol van a kristályom?
- Nem, és te véletlenül nem láttad az írógépemet?
- Sajnálom, nem láttam.
Miközben beszélgettek, a nagyi a nyugdíjas bálba készülve, nem találta a Jade nyakékét. Úgy gondolta nem szól, nehogy a papa azt higgye, hogy elhagyta a nászajándékát. A keresgélések közepette anya elfelejtette, hogy a vasárnapi ebédhez be kellene vásárolni, ezért kimentek a piacra apával. Amint mentek-mendegéltek, megláttak minket és az ,,ellopott” tárgyakat.
- Óriási bajban vagytok gyermekeim, de dicséretre méltó, hogy magatok akartátok megszerezni a pénzt a mozijegyekre.  Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem kaptok büntetést! Egy hónap szobafogság!
           A tárgyakat visszavittük, a büntetést letöltöttük, és az élet ment tovább!