A jószívű testvérek

Egyszer egy nagyon ködös reggelen, a Kovács családban a gyerekek csak sürögtek-forogtak a házban. A család legöregebbje, az öreg Károly papa rendkívül érdekesnek találta unokáit. A papus rögtön tudta, hogy valamire már megint készülnek a lurkók, ezért szólt a fiának, Jánosnak, hogy tartsa rajtuk a szemét.

De Jánosnak éppen csörgött a telefonja. A főnöke volt az. A mindig ideges munkavezető hadarva motyogott a telefonban.

- Jaj, jaj Jánoskám, légy szíves menj be a gyárba, és javítsd meg az új gépeket! Miután közölte a dolgot, gyorsan letette a mobiltelefont. János már indult is. Isti és Kata még mindig csak pakoltak és pakoltak. Egy dobozba rakták azokat a játékokat és tárgyakat, amit már nem használnak sem a családtagjaik, sem ők. Az egész lakást bejárták, hogy összeszedjék a feleslegesnek hitt dolgokat. Először a nappaliba mentek. A szekrényben rögtön észrevették anya legszebb vázáját, amit rögtön be is raktak a dobozba. Jaj,de Kata majdnem leejtette, épp hogy elkapta! A nappali után átmentek apa dolgozószobájába. A szobában különlegesebbnél különlegesebb dolgokat pillantottak meg, mint például apa féltve őrzött kristályát. Ez a kristály nagyon értékes volt. Az ifjoncok pont ezt az értékes dolgot nézték ki maguknak, ezért ezt is betették a váza mellé. Következő útjuk a mama szobájába vezetett. A maminak volt egy szép ciklámen színű nyaklánca. Kati úgy vélte, hogy ez már nem kell a nagyinak, úgyhogy a nyakék is a dobozban landolt. Már majdnem bejárták a lakást, amikor eszükbe jutott a papi szobája. Isti nagyon szerette ezt a szobát, mert volt ott egy nagyon szép írógép. Az írógépet nagy nehezen betették a dobozba. Már a köd is eltűnt, és pont 8 óra volt. Istinek ekkor jutott eszébe, hogy ma van a vásár.

- Kata siessünk, mert még elkésünk!

A házból kifelé sietve, elég nagy lármát csaptak, így a család többi tagja, az ebédlőben ülve észrevették a lázasan siető gyerekeket. Anya bement a nappaliba, és mindjárt észrevette, hogy hiányzik a díszes vázája. Közben a nagyi is észrevette, hogy hiányzik a nyaklánca. Addigra apa is hazaért és a polcon kereste egy kedvenc könyvét, és ekkor vette észre, hogy eltűnt a hegyi kristálya. Nagypapa egy újságcikk gépelését szerette volna befejezni, és ekkor szembesült azzal, hogy eltűnt az írógépe. A papa felkiáltott:

- Várjunk csak! Nézzétek!

Egy papírcetli hevert a földön, a következő volt ráírva:

„Segítsünk az iszapkárosultaknak! Mindenféle segítséget elfogadunk, de legjobban anyagi támogatást szeretnénk kérni! Köszönünk minden anyagi hozzájárulást! Anya tudta, hogy a piacon tudják a gyerekek eladni az otthonról hiányzó dolgokat. Anya és apa elindultak a piacra, hogy megkeressék Katát és Istit. Hamarosan meg is pillantották a piacon az asztalt, ami mögött a gyermekeik álltak. Apa először mérgesen nézett rájuk, de anya odaszólt neki,hogy kérdezze meg őket, miért vitték el otthonról a féltve őrzött tárgyakat. A gyerekek elmesélték hogy az iszapkárosultaknak szerettek volna segíteni, és a játékaik mellett, beraktak olyan dolgokat is a dobozba, amiről úgy gondolták, hogy nem olyan értékesek, és fontosak. Elmesélték, hogy az összegyűlt pénzt szeretnék elküldeni az iszapkárosult gyerekeknek.

Anyáék szeme könnyes lett, és apa haragja is elszállt. Büszkék voltak nagyon a gyerekeikre, és a pénzt együtt vitték el a megfelelő helyre.