Egy régi kaland története

Mikor még fiatal voltam, s még iskolába jártam, megtörtént velem egy-két érdekes kaland. A mai napig boldogan emlékszem vissza rájuk, s szeretettel mesélem az unokámnak. A visszaemlékezések közepette mindig a legérdekesebb történet jut eszembe, mikor a saját biciklim fennakadt egy vasúti sorompón. De minek is húzzam az időt, elmesélem ezt az emlékezetes napot.

Gyönyörű nap sütött le a Madách utcára, a madarak boldogan csiripeltek, és a postás is jókedvűen biciklizett végig a tágas utcán. Anya ébresztett egy jó nagy pohár meleg kakaóval, és egy hatalmas puszival. Majd megkérdezte tőlem:

- Csabika, ugye nem felejtetted el hogy az új osztálytársadat el kell kísérned az iskolába?

- Nem, anya, nem felejtettem el!

- Akkor rendben, csak ezt szerettem volna kérdezni.

A reggeli készülődés után felvettem kedvenc kék színű dzsekimet, és elindultam az új osztálytársam elé. Sorra haladtam el az utcákon, amíg el nem értem a vasútállomást. A vonat pont akkor gurult be, amikor én is szerencsésen odaértem. Az utasok sorban szálltak lefelé, és ekkor megpillantottam egy szőke hajú lányt. Odasétált elém és köszönt:

- Szia! Szabó Kati vagyok. Gondolom te fogsz elkísérni!

- Igen! Szia,Králik Csabi vagyok az 5.b-ből személyesen!

Siessünk, szereztem neked kölcsön egy biciklit, csak el kell mennünk érte. Hamar odaértünk Feri bácsi kerékpárszerelő műhelyéhez. Bementünk a boltba, és már ott várt minket a kölcsönbe kapott bicikli. Feri bácsi jól ismert engem, ezért odaadta nyugodt szívvel az egyik újabb kerékpárját. Nagyon hálásak voltunk érte, megköszöntük a kerékpárt, majd elindultunk az iskolába. Az úton haladva odaértünk a vasúti átjáróhoz. Éppen előttünk engedték le a sorompót. A hosszú vonat sietve haladt el. Eközben megjelent az osztálytársam Péter. Odajött hozzánk, és kíváncsian kérdezte:

- Sziasztok! Te vagy az új osztálytárs?

- Szia! Igen! Szabó Kati vagyok!

Mit akartál tegnap megmutatni Péter? - kérdeztem tőle kíváncsian.

- Hát csak azt, hogy milyen jól tudok egykerekezni!

Erre felkapta a biciklije hátsó kerekét, és úgy tett köröket. Katinak és nekem nagyon tetszett a trükk, ezért meg is tapsoltuk. Éppen szólni akartam, amikor Peti közbeszólt! Meséld már el a legújabb viccet! Odatámasztottam a kerékpárom a sorompónak,és elmeséltem a legújabb viccemet. De jaj,a vonat elment, és a sorompót kezdték felengedni. A biciklim beleakadt, és a sorompóval együtt felemelkedett a magasba.

- Azt a mindenit! Ezt jól megcsináltam!

Megkértem Pétert, hogy menjenek csak Katával az iskolába, én pedig vártam a következő vonatot, ami perceken belül meg is jelent. A sorompó ismét lecsukódott, így a biciklim újra talajt ért. Odaszaladtam, és megmentettem a biciklimet egy újabb felemelkedéstől.

Gyorsan rápattantam, és irány az iskola. Természetesen már elkezdődtek az órák, és pont a Tibi bácsival a történelem dolgozatot írták. Hát mit ne mondjak, nem kaptam dicséretet, de ez egy tanulságos történet volt. Az unokámnak is mindig elmesélem, hogy ha kerékpárral közlekedik, nehogy valaha is az eszébe jusson a bringát a sorompónak támasztani!